Reggel 10 óra körül ébredtünk ragyogó napsütésben. Összeraktam a legyezőbotom, beöltöztem és vizsgálgattam a vizet. A Robinson egy nagy esésű, nagyon erős sodrású folyó, átlátszatlan, de tiszta, kékes színű vízzel. A tábor előtt közvetlenül volt egy nagyobb pool, a vízesés alatt, a szélén növényekkel. Kezdésnek ezt pásztáztam végig csekély eredménnyel. Mivel fogalmam sem volt a char horgászatról, élénk színű streamerekkel és lazac legyekkel próbálkoztam, de az eredmény egyelőre váratott magára. Zsolt közben pergetőt szerelt, de mielőtt dobhatott volna leesett az orsó hajtókarja, megroppanthatta a csomagolásnál. Hosszabb javításba kezdett, én pedig lejjebb vonultam.

 Reggel a Robinson folyón

Vízesés alatt vertünk tábort

Grönlandi horgászatom első legye. Azt hittem jó lesz ezért sorozatokat kötöttem belőle. Semmit sem fogtam vele 3 hét alatt...

Végre! Megvan az első char. Igaz csak ujjnyi...

Apró de mély vizű csatornák szabdalták fel a folyó mentét.

A folyó partja nem volt könnyen járható. Nagyobb sziklákon lépdeltem, a sziklák között mély járatok, benne áramló vízzel. Mindezt befedte a növényzet, a bokrok ráhajlottak a résekre, Nagyon kellett ügyelni, hová lépek. Néha kiszélesedtek a csatornák, mini poolokat alkotva, némelyikben kisebb halakat láttam. Szárazlégyre váltottam és egy Stimulatorral végre megfogtam az első, igaz apró chart. Nem is zaklattam tovább a kicsiket, a pool alján, egy nyugodtabb részen próbálkoztam tovább és hamar megakasztottam az első normális méretű halat. Egy rózsaszín Clouser Minnow-ra kapott, egészen a lábam előtt. Másfél kiló körüli lehetett de 5 perc fárasztás után kirázta a horgot a szájából.

Megvan az első!

Nehéz, súlyozott nimfával

Nimfázás az őrjöngő vízben

 Az első rénszarvasagancsokat hamar megtaláltam

Csendélet aganccsal

A múzeummal és a folyóval gyakorlatilag megnéztünk minden érdekeset. Kíváncsian szemléltük a terepről visszatért turistákat és mivel volt még időnk, beültünk Kangerlussuaq egyetlen éttermébe egy pizzériába. Egy-egy musk-ox pizzát választottunk utolsó vacsoránknak a nagy nélkülözés előtt.  Pontban 18 órakor felvett minket egy Jan nevű fickó és leautóztunk a kikötőbe. Itt lesólyázta hajóját és elindultunk a folyóhoz. Elég gyorsan haladtunk a 175 Le-s motorral útközben mutogatta azokat a spotokat, öblöket ahol június-júliusban jól lehet chart fogni. Hideg volt és szemerkélt az eső, este 8 körül érkeztünk meg a Robinson folyó torkolatához.

Musk ox pizza, még utoljára

Lassan telt az idő

Vadászidény volt, a húst hajókkal szállították be

Üzenőfal a kikötőnél

Végre száguldunk

Jan - 3 éves kora óta él Grönlandon

Innentől gyalog

Itt kiszálltunk majd megbeszéltük, hogy 3 hét múlva, pontban 10 órakor ugyanitt vesz fel minket. A torkolat környékén volt jó pár hajó és sátor, vadászok de főleg horgászok. Vonul a char. Jan említette, hogy egy hete rengeteg volt a horgász, 24 hajó volt a torkolatban. Javasolta, hogy menjünk feljebb, mindenki a torkolat környékén horgászik. Vadcsapákon indultunk felfelé a gyors sodrású folyó mellett, zsombékok, tocsogók tették változatossá utunkat. 3-4 km gyaloglás után érkeztünk el egy nagyobb vízesésig. Úgy gondoltam ez megállítja a halakat, feljebb nem tudnak menni. Itt vertük fel a sátrakat este 10 óra körül, világosban és lefeküdtünk a fárasztó nap után. Horgászni már nem volt energiánk.      

 Grönlandra!

Éjszaka

Az első táborhelyünk

Eljött végre az utazás napja. A reptéren voltak kisebb bonyodalmak a jelzőrakéta miatt, több mint fél óráig vitatták, hogy fegyver-e vagy sem, de a gépet végül nem késtük le. Ott követtük el a hibát, hogy bejelentettük előre, enélkül elkerülhető lett volna minden bonyodalom. Münchenen keresztül érkeztünk Koppenhágába, egy kis hotelben töltöttük az éjszakát. Másnap reggel repültünk Kangerlussuaq-ba, ami egy apró, jelentéktelen település, volt katonai támaszpont. Ide száll le a Koppenhágából érkező gép és innen indulnak tovább az Air Greenland helyi járatai.

Koppenhága felé

Air Greenland

Ez már Kangerlussuaq - Innen minden messze van

10 órakor érkeztünk és mivel 18 órakor indul velünk a hajó, volt időnk körülnézni. Először is bevásároltunk, megvettünk néhány alapvető dolgot amit nem akartunk otthon beszerezni (rizs, hagyma, olaj, gázpalack) és egy térképet. Megnéztük a múzeumot ahol a történelmi és katonai témák mellett láthattuk Willy trófeáját, egy pézsmatulokét, mely sokáig terrorizálta a lakosságot. Ez az agresszív bika, rendszeresen bejárt a településre, rombolt és dúlt. Néhány jegesmedve teríték fotó is feldobta Zsolt hangulatát.

 Ami még hiányzott megvettük a helyi boltban

Ők már hazafelé tartottak zsákmányukkal

 Rénszarvas bőr egy outdoor shop előtt

Az üzletben szigorú ox nézett velünk farkasszemet

 Időnként betéved egy egy medve

Jaj

Így fogták be a dühöngő Willyt

Ezután végigmentünk a 3 utca egyikén, le egészen a Watson folyóig. Iszonyú nagy esésű gleccserfolyó, kavargó, átlátszatlan, mész színű vízzel, melyben az élet legkisebb nyomát sem véltük felfedezni. Nem láttam még ennél félelmetesebb vizet.

Konténerhotel

Watson...

...barátságtalan folyó