Zsolt barátom volt a legkomolyabb érdeklődő, vele már végigcsináltam egy Mongóliát, szívós srác, bírja a gyaloglást, a nélkülözést. Barnával – Zsolt 14 éves fiával – kapcsolatban viszont szkeptikus voltam, nem neki való egy ilyen túra. Érveim azonban leperegtek Zsoltról és a repülőjegyet már hármunknak intéztem.

 Ezek lesznek velem a túra alatt

Tippetek, szúnyogriasztó, fogók stb.

Étkezőszett, ruházat, hálózsák stb.

Minden együtt

Tesztelés

Augusztusra időzítettük a túrát, ekkor még tart a rövid sarki nyár. Alapvetően jó időre számítottunk ám a leírások hangsúlyozták, hogy bármikor drasztikusan megváltozhat az idő, ha megfordul a szél és a jégsapka felől kezd fújni. Újra kezdődött a szokásos fejtörés: Mit vigyek magammal. A 20 kilós csomaglimit természetesen megvolt, és mivel mindent cipelnünk kell, a kézipoggyász méretét is ésszerűen kell meghatározni. Hibalehetőségnek ezúttal nincs helye. Hónapokig tartó töprengés után végül is az alábbiak mellett döntöttem. Sátor, hálózsák, derékalj. Gázlónadrág, bakancs, kabát. Alulra vékony, vastag aláöltözet, cipő. Felülre rövid- és hosszú ujjú aláöltözet, vékony polár, vastag kapucnis polár, soft shell. Nagy hátizsák Jocótól, egy kisebb pedig amit majd magam elé veszek. Mindenből egy viselet kivéve zokni és alsógatya. Még szerencse, hogy kevésbé vagyok hajlamos a büdösödésre. Horgászfelszerelés: 2 db 6-os legyezőbot és orsó, 2 kis doboz + egy wallet légy, tippetek, egyéb apróságok. Hónapok óta készültem a char horgászatára, rengeteg legyet kötöttem a fellelhető információk alapján.

 Nimfás doboz

 Nagyobb szárazlegyek

 Lazaclegyek

Ezt egy izlandi oldalon találtam, nagyon dicsérték. Sorozatot kötöttem belőle.

 Popovics Surf Candy - homoki angolna imitáció

Pin Fry - ivadék imitációk

Könyvek, GPS, fotógép, HD kamera , kés, tányér, serpenyő, vágódeszka, pohár. A következő gondolatkör az étkezés körül forgott. Minden nap halat eszünk (reméltem, hogy lesz) de elvileg van sokféle gomba és bogyó. Az ehető gombákból, növényekről igyekeztem jól felkészülni. Igen kevés sarkvidéki gombafotót találtam a neten, ezek egy részét tudtam csak meghatározni. Rendeltem 2 könyvet Alaszka ehető növényeiből és gombáiból és letöltöttem egy tanulmányt Ehető növények a sarkkörön címmel. Élelmiszerekből végül ezeket készítettem össze: só, fűszerek, leveskocka, curry, fokhagyma, torma, gyömbér és speciális erős paprikák (jalapeno, habanero, chili), 2 kis téliszalámi, tartós kenyér, plusz tabletta, tea, mustár, wasabi. Szúnyogriasztó, kéz- és napkrém.

 Meg akartam ismerni az ehető növényeket is

Fűszerek, paprika, fokhagyma stb...

A 30 kg csak összejött a végére, pedig még kint is kell vásárolnunk néhány alap élelmiszert. Ezen kívül Zsoltnál volt napelemes töltő, Iridium telefon, jelzőrakéta és hangduda. Az utóbbiakat a jegesmedvék ellen tervezte bevetni. Hiába nincs jegesmedve a nyugati partokon, a felmelegedés egyet-egyet lekényszerít északkeletről. Már minden le volt szervezve amikor megtudta, hogy júliusban egyet lelőttek Kangerlussuaqban. Zsolt majdnem lemondta a túrát, de aztán győzött a józan ész.

Zsolt is felkészült

Legyeket is kötött

Az élénk színekben bíztunk

Idén év elején olvastam egy könyvet Grönland: az élet fagyos szigete címmel. A Világjárók sorozatban jelent meg valamikor a 60-as években, ekkor éledezett arrafelé a turizmus. A történelmi és kulturális vonatkozású részek mellett, kitért a páratlan vadvilágra is, a chart külön megemlítve. Ekkor kezdett el foglalkoztatni a gondolat, amit hosszú hónapokig tartó információgyűjtés követett, elsősorban külföldi fórumokon. Viszonylag gyorsan találtam néhány olyan cikket a Grönlandi horgászatról mely még jobban felkeltette az érdeklődésem. Az hamar kiderült, hogy az itteni charok mérete elmarad a kanadaiaktól, kisebb ezüstös halakról találtam kevés fotót, a kanadai fotókon szereplő nagy pirosakról nem. Az őszintébb oldalak a reálisan fogható maximum méretnek az 5 kg-t jelölték meg, de a fotókon szereplő halak ennek a felét sem közelítették meg. Utaltak arra, hogy a nagyobb példányok a nyugati részeken, a Sondre Stormfjord-ba beömlő folyókban vannak. Ide már találtam néhány szervezett utat is a Robinson folyóhoz, 5000 Euro/hét áron. A bugyrokba jobban belemélyedve merült fel először a Paradise Valley kifejezés, ekkor találtam rá egy olyan oldalra ahol már normálisabb méretű halak szerepeltek, gyönyörű környezetben. Pontosan lokalizálni viszont a helyet még nem sikerült. Felvettem a kapcsolatot az oldal gazdájával egy Johnny nevű dán faszival aki hamar lelombozott. A Paradise Valley a Világörökség része lett, repülő többé nem szállhat le, ő még ez előtt volt kétszer, a 90-es években. Amikor pontosabb koordinátákat kértem már nem kaptam választ. Aztán valahol megtaláltam a völgy eszkimó nevét és tovább kutakodva már találtam ígéretes linkeket. Egy grönlandi oldalról aztán letöltöttem PDF-ben egy hivatalos közleményt a pontos koordinátákkal és a szabályokkal. Kiderült, hogy gyalogosan meg lehet közelíteni a völgyet, horgászni is lehet, az ott tartózkodás szabályokhoz kötött. A többi már flottul ment. A Google Earth segítségével ezután összeraktam az útitervet, egy utazási irodával leegyeztettük a transzfert. Hajóval visznek ki a Robinson folyóhoz, majd vesznek fel minket ugyanott 3 héttel később.

Johnny képeit látva döntöttem el, meg kell találnom a Paradise Valley-t!

A völgy pontos lokalizálása nem volt egyszerű

A völgyben állítólag több mint 500 pézsmatulok él. Ezt a videót elég sokszor néztem meg

Kezdjük a legelején: régóta szeretnék már artic chart fogni, az édesvízi halak közül ez izgatott leginkább. Ez a lazachoz hasonló vándorló szajblingféle a legészakibb területek lakója. Tiszta, gyors folyású vizekben érzi jól magát, a leghidegebb körülmények között, annyira északra ahol már egyetlen salmonida sem él meg. Kisebb példányai megtalálhatók a mérsékeltebb égövben, Skócia, Írország vizeiben, de az igazán szép példányok ennél jóval északabbra élnek. Nyaranta felvonul ívni a folyókba és a csendes óceáni lazacoktól eltérően aktívan táplálkozik közben. Ívás után nem pusztul el, visszaúszik a tengerbe. Teste pengeszerű, oldalirányban lapított, nem hengeres mint a pisztrángé. Alapvetően ezüstös színű, olajzöld háttal. Nászruhát öltve azonban a hímek kiszínesednek, testük a narancssárgától a tűzpirosig pompázik, hófehér úszósugaraikkal impozáns látványt nyújtanak. Sportértékét hamar felismerték, elsősorban Kanada legészakibb tartományaiban horgásznak rá, pergetve és legyezve egyaránt jól fogható, igaz horribilis összegekért.

Ilyen a char

Csendélet a char-ral

Jól fogható élénk színű streamerekkel

Álmaink hala, a nászruhába öltözött hím char

A gyors folyású, tiszta vizeket kedveli

Húsa tökéletes, a vad lazacéhoz hasonló