Szép napos, reggelre ébredtem. Kitámolyogtam a sátorból és meglepődve tapasztaltam, hogy egész jól vagyok, sem izomláz, sem fájdalmak nem gyötörnek. A kis tóban szépen szedtek a halak, horgászatra azonban nem gondoltam. A sátraktól nem messze ox-ok legelésztek. Miután észrevettek nem igazán zavartatták magukat, jól meg tudtam őket közelíteni. A kíváncsiskodásom azonban hamar megelégelték, a bika elkezdte a földet döfködni a szarvával jelezve, hogy nem tetszik neki társaságom. Összepakoltunk és folytattuk az utat. Jót tett a pihenés, elég jól ment a gyaloglás. Ahogy haladtunk egyre több pézsmatulokkal találkoztunk. Nem féltek tőlünk, ha közeledtünk nem szaladtak el. Ordítozással próbáltuk őket elzavarni ha nem sikerült nagy ívben kellett kerülni őket.

Elhagytuk a tóvidéket, egy hegynyeregre kapaszkodtunk fel, ami mögött már a völgy kezdődik. A süppedős tőzeg után megváltás volt a szilárd talaj, de a meredek kaptatón kiköptük a tüdőnket. Felérve a hegyre jópár oxot láttunk, nagyon sok van belőlük, már nem tartunk tőlük, kezdjük megszokni őket. Megláttuk viszont az első rénszarvasokat. Ezek már jóval bizalmatlanabbak voltak mint a tulkok, nem vártak be minket. Egy kis borjú viszont sokáig körülöttünk futkározott kíváncsian, valószínűleg elvesztette a szüleit. A hegyről lepillantva végre elénk tárult a völgy a folyóval. Meredek sziklafalon ereszkedtünk le, minden lépésre nagyon kellett ügyelni, egy bokaficam nagyon nem hiányzott.

 A mocsaras tóvidéket elhagyva a sziklás hegyoldalra kezdtünk felkaptatni

 A hegy nyergéről végre bepillanthattunk a völgybe

 Mindenhol oxok - nem gondoltam, hogy ennyit fogunk látni

A kíváncsi kis rénszarvasborjú

 Leérve a folyóhoz, ittam egy nagyot és megszemléltem a vizet. A 30-40 m széles folyó vize kristálytiszta volt. Nagy kövek álltak ki belőle, közöttük mélyebb részek. Halat viszont egyet sem láttam benne. Elindultunk lefelé a folyó partján, keskeny vadcsapákon. A terep ismét vizenyős lett, sokat ugráltunk zsombékokon, kerülgetve a mocsaras részeket. Két helyen összeszűkült a völgy, fel kellett kapaszkodnunk a hegyoldalra, hogy át tudjunk kelni a kanyonon. Valószínűleg ezek a zuhatagok állították meg a halakat, a kanyonok után kíváncsian kémleltük a vizet, de halat továbbra sem láttunk.

A folyó csodaszép volt, de halat nem láttunk benne

Lefelé haladva kisebb nagyobb zúgók állították meg a halakat.

Jó lenne már egy halat látni!!! - de nincs

A nap már lebukott a magas hegyek mögé és beletörődtünk, hogy aznap már nem fogunk beérni, még egy napot rá kell szánnunk az utazásra. Barna nagyon kivolt, egyre gyakrabban kellett megállnunk. Este 8 körül vertünk tábort egy bokros részen, a folyóparton. Szedtem néhány pöfeteget, csináltam belőle egy jó pörköltet, egy rizst is megettünk mellé, mégsem laktunk jól. Este veszem észre, hogy a zoknim teljesen szétmállott a lábamon. Egy vörös színű mocsárba léptem bele, amire emlékszem. 8,5 órát gyalogoltunk, légvonalban megvolt a 12 km.

Pöfetegek vacsorára...

...és ami lett belőle - Finom volt de kevés

A mocsártól szétmállott zokni

10 körül tápászkodtunk fel, nekiálltam megcsinálni a gombát, Zsolt közben próbált halat fogni. Egy kicsi jött neki csak össze, a tegnap bevált körforgó csődöt mondott. Az előző nap szedett gombával készítettem el, isteni lett. Megreggeliztünk, sátrat bontottunk és elindultunk felfelé. Csapákon haladtunk, meredeken felfelé a folyó mentén, csomagjaink súlya meghaladta a 30 kilót, Barna cipelt csak kevesebbet. Elhaladtunk az inuit vadászok sátra előtt és felértünk a tóvidékre, ahonnan a folyó kezdődött. Hamar rájöttünk, hogy az út nehezebb lesz mint amire számítottunk.

 Utunk kezdetén a folyó mentén haladtunk felfelé

 Hamar rájöttünk, hogy az út nem lesz egy diadalmenet

Egy egy döglött ox tette változatossá utunkat

Előttünk vadászok jártak

Csendélet aganccsal

A végkimerülés kezdetén

A terep nehéz volt, a dombos sziklás vidéket, tocsogós mocsarak váltották. Egyre fogyott az erőnk, de próbáltam a tempót diktálni, egyre többször szakadtak le mögöttem Zsolték. Már benne voltunk a délutánban, nagy sziklák között haladtunk, egy dombtetőn lepihentem, hogy bevárjam őket. Jó sokat vártam a földön fekve, de csak nem akartak jönni ezért visszamentem megkeresni őket. Csomag nélkül visszamentem pár kilométert, kerestem őket, kiabáltam utánuk, semmi.  A várással, kereséssel és elment két órám, rá kellett jönnöm, hogy elvesztettük egymást. Nem bírták, berágtak és visszafordultak, ez volt az egyetlen reális magyarázat, ötletem sem volt mit is csináljak. Vissza nem megyek a Robinsonhoz, annyira nem jó víz, hogy ott töltsek még 2 hetet. Csináltam egy gyors leltárt fejben. A térkép, GPS nálam van, betalálok a völgybe egyedül is. A kaja egy része szintén nálam van, igaz a  só, az olaj nincs, de nélkülük csak kibírom valahogy. Viszont a műholdas telefon Zsoltnál van, semmilyen kapcsolatom sem lesz a külvilággal, nem számíthatok segítségre. Ha így alakult nincs mit tenni, ordítottam még egy sorozatot majd továbbindultam egyedül.

Elhagyva a nagy tavat, újra tőzeges mocsárban haladtam, közben gondolkoztam a helyzetemen. Késő délután volt már amikor egy dombon lepihentem, itt láttam meg az első tulok csapatokat is. Miközben nézelődtem megláttam mögöttem két alakot akiket először vadásznak gondoltam, majd rájöttem, hogy az elvesztett útitársaim. Kiderült, hogy elmentek mellettem amíg a sziklák közt vártam, siettek mert azt hitték előttük vagyok. Én mögöttem sejtettem őket, így alaposan eltávolodtunk egymástól. 3 óráig tartott a teljes egyedüllét érzése, bőven elég volt. Együtt haladtunk tovább, átkeltünk egy kis folyón és este 9 körül vertünk tábort egy kis tó partján, szemben egy félszigettel. A fárasztó út és az elvesztéssel járó idegeskedés sokat kivett belőlem, hányingerem volt a fáradságtól, nagyon kivoltam. Az alkonyi fényben szépen szedtek a halak, de nem volt erőm összerakni a botot. Csináltunk egy gyors tésztalevest és nyugvóra tértünk. Aznap légvonalban 12 km-t tettünk meg és 9 órát gyalogoltunk.

Kisebb folyók keresztezték utunkat

Az ivás mellett a pihenésre is jutott idő

Az első este egy kis tó mellett vertünk tábort. Az alkonyi fényben szépen szedtek a halak, de összerakni a horgászbotot már nem volt erőnk

Így maradt a tésztaleves

Feljött a hold és a levegő hűlni kezdett

További érdeklődés nem mutatkozott hiába cserélgettem a csalikat, ezért lejjebb vonultam. A folyó innentől kezdve, összeszűkült és hihetetlenül felgyorsult. Az őrjöngő víz szélén, a nagyobb kövek közötti lyukakban lehetett csak horgászni ezért súlyozott nimfára váltottam, mással nem volt értelme próbálkozni. Egy epoxi testű, fekete nimfára, szinte azonnal kapásom volt, meglepődve kezdtem fárasztani egy másfeles, ezüstös chart. A hal meglepően erős volt, de 23-as tippet bírta a terhelést. Rövid fárasztás után előttem pihegett, de fogást nem találtam rajta ezért grippelnem kellett. Megvan az első igazi char! Elégedetten horgásztam tovább és a következő lyukban újabb halat akasztottam, nagyobbat, mint az előző. A fárasztás néhány m2-es kis területen zajlott, két nagyobb kő között. Nem tartott sokáig. A hal hamar kapcsolt, lefelé indult el és azonnal megtépett. A nimfázás viszont úgy tűnik működik, ez volt a lényeg. Egy kék színű marabu nimfával folytattam, lyukról-lyukra haladtam lefelé. Egy kisebbet sikerült megfognom, egy nagyobb pedig ismét megtépett. Esélyem sincs ha lefelé indulnak, hiába a vastag tippet. Továbbhaladva azonban nem találtam horgászható helyet, ezért 3 óra körül visszamentem a táborhoz. A tábor előtti poolban Zsolt fogott gyorsan kettőt körforgóval, kifiléztem őket és kisütve megettük. A hal tökéletes volt, ettől megnyugodtam mert mostantól 3 héten keresztül ezt fogjuk enni.

Ez lesz a vacsoránk

Kifilézve

...és sütés után

Vacsora

Ebéd után emberekkel találkoztunk. Egy svéd csoport érkezett meg, egyenesen a Paradise Valleyből. Kiderült, hogy másodszor voltak ott, most 4 napot töltöttek bent. Rengeteg oxot láttak és a legnagyobb haluk 81 cm-es volt, 5,4 kg. Elmondták, hogy az általam tervezett út nem járható, megmutatták a térképen a helyes utat. merre menjek. Hiába tervezgettem az utat napokig, ha nem találkozunk, valószínűleg sosem találunk be. Ők 2 nap alatt értek oda, napi 14 órai gyaloglásokkal.

Ezután felmentem a vízesés fölé körülnézni, itt azonban már nem volt értékelhető akcióm, csak aprók csipkedték a nimfát. Úgy látszik a vízesésen már nem tudnak felúszni a halak.

 Gomba teríték

Barna fáraszt...

...tart...

...és visszaereszt.

Zsolt is fogott

Szépeket is...

Visszafelé a hegyoldalon szedtem jópár pöfeteget és tinorút, jók lesznek holnap reggelire. A táborhoz már este értem vissza, Zsolt és Barna lelkes volt, délután ment a hal, szépeket fogtak körforgóval. A svédek is lent pergettek a poolban egymás után szedték ki a halakat. Este nyugovóra tértünk, fárasztó volt a nap és holnap hosszú út vár ránk.