Szép napos, reggelre ébredtem. Kitámolyogtam a sátorból és meglepődve tapasztaltam, hogy egész jól vagyok, sem izomláz, sem fájdalmak nem gyötörnek. A kis tóban szépen szedtek a halak, horgászatra azonban nem gondoltam. A sátraktól nem messze ox-ok legelésztek. Miután észrevettek nem igazán zavartatták magukat, jól meg tudtam őket közelíteni. A kíváncsiskodásom azonban hamar megelégelték, a bika elkezdte a földet döfködni a szarvával jelezve, hogy nem tetszik neki társaságom. Összepakoltunk és folytattuk az utat. Jót tett a pihenés, elég jól ment a gyaloglás. Ahogy haladtunk egyre több pézsmatulokkal találkoztunk. Nem féltek tőlünk, ha közeledtünk nem szaladtak el. Ordítozással próbáltuk őket elzavarni ha nem sikerült nagy ívben kellett kerülni őket.

Elhagytuk a tóvidéket, egy hegynyeregre kapaszkodtunk fel, ami mögött már a völgy kezdődik. A süppedős tőzeg után megváltás volt a szilárd talaj, de a meredek kaptatón kiköptük a tüdőnket. Felérve a hegyre jópár oxot láttunk, nagyon sok van belőlük, már nem tartunk tőlük, kezdjük megszokni őket. Megláttuk viszont az első rénszarvasokat. Ezek már jóval bizalmatlanabbak voltak mint a tulkok, nem vártak be minket. Egy kis borjú viszont sokáig körülöttünk futkározott kíváncsian, valószínűleg elvesztette a szüleit. A hegyről lepillantva végre elénk tárult a völgy a folyóval. Meredek sziklafalon ereszkedtünk le, minden lépésre nagyon kellett ügyelni, egy bokaficam nagyon nem hiányzott.

 A mocsaras tóvidéket elhagyva a sziklás hegyoldalra kezdtünk felkaptatni

 A hegy nyergéről végre bepillanthattunk a völgybe

 Mindenhol oxok - nem gondoltam, hogy ennyit fogunk látni

A kíváncsi kis rénszarvasborjú

 Leérve a folyóhoz, ittam egy nagyot és megszemléltem a vizet. A 30-40 m széles folyó vize kristálytiszta volt. Nagy kövek álltak ki belőle, közöttük mélyebb részek. Halat viszont egyet sem láttam benne. Elindultunk lefelé a folyó partján, keskeny vadcsapákon. A terep ismét vizenyős lett, sokat ugráltunk zsombékokon, kerülgetve a mocsaras részeket. Két helyen összeszűkült a völgy, fel kellett kapaszkodnunk a hegyoldalra, hogy át tudjunk kelni a kanyonon. Valószínűleg ezek a zuhatagok állították meg a halakat, a kanyonok után kíváncsian kémleltük a vizet, de halat továbbra sem láttunk.

A folyó csodaszép volt, de halat nem láttunk benne

Lefelé haladva kisebb nagyobb zúgók állították meg a halakat.

Jó lenne már egy halat látni!!! - de nincs

A nap már lebukott a magas hegyek mögé és beletörődtünk, hogy aznap már nem fogunk beérni, még egy napot rá kell szánnunk az utazásra. Barna nagyon kivolt, egyre gyakrabban kellett megállnunk. Este 8 körül vertünk tábort egy bokros részen, a folyóparton. Szedtem néhány pöfeteget, csináltam belőle egy jó pörköltet, egy rizst is megettünk mellé, mégsem laktunk jól. Este veszem észre, hogy a zoknim teljesen szétmállott a lábamon. Egy vörös színű mocsárba léptem bele, amire emlékszem. 8,5 órát gyalogoltunk, légvonalban megvolt a 12 km.

Pöfetegek vacsorára...

...és ami lett belőle - Finom volt de kevés

A mocsártól szétmállott zokni

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.