Az indulás napján szemerkélő esőre ébredtünk.  Összepakoltunk, tábort bontottunk, megettük a halászlét és elindultunk. Idefelé jövet a másik part látszott járhatóbbnak, ezért ezen az oldalon indultunk neki. A párás esős időben hamar kiderült, hogy  Zsolt és barna hozott jó döntést amikor gázlóruhában indultak útnak. A cipőm hamar átázott, többször kellett levetkőznöm, hogy átkeljek a különböző vízfolyásokon, mellékágakon. Lepakolni, levetkőzni, visszavenni a gázlócipőt, fel a hátizsákokat, átkelni a vízen. Majd felöltözni, felmálházni és indulni tovább amíg ismét meg nem állít egy újabb vízfolyás. Jópárszor meg kellett csinálnom ezt és nagyon sokat kivett belőlem.

Az út ami a semmibe vezet...

 Az utunk első szakasza kényelmes platón vezetett keresztül

Utunk első szakaszában sík, köves platón vezetett át utunk, egész jól haladtunk. Mindenfelé pézsmatulkok, többször álltunk meg figyelni a csatázó hímeket. Messziről rohantak egymásnak leszegett fejjel, borzasztó erejű ütközésük sokáig visszhangzott.
 Később egyre gyakrabban kellett felmennünk a hegyoldalba, a mocsaras egyenetlen talaj miatt, majd onnan vissza a folyópartra. Hamar kiderült, hogy ez az oldal sem sétakorzó, a platót elhagyva egyre nehezebb lett a terep.

Az eső hol eleredt, hol megállt, a szél erősen fújt. Barna nagyon elfáradt, de becsülettel haladt, nem panaszkodott. Zsolt is fáradt volt, meg akartak állni mindenáron, tábort verni, aludni. Minden egyes pihenő után lelket kellett beléjük vernem, hajtottam őket pedig én is fáradt voltam. Ha nem jutunk el a völgy kezdetéig a visszaút 4 napos lesz és bizonytalan, hogy lesz-e elegendő élelmünk.

Barna kidőlt a nap végére

Az egyik kanyon kataraktájánál különösen nagyot kellett kerülnünk. A másik oldalon viszonylag jól, kis mászással át tudtuk kelni a szoroson, azt gondoltuk itt is hasonlóképp fog menni. Nekiindultunk és követtük az állat csapákat felfelé. Egyre feljebb és feljebb másztunk a meredek, esőtől csúszós sziklákon, előre nem tudtunk menni, szakadék állta el utunkat. Végül az egész hegyet megmásztuk és mire a túloldalán leereszkedtünk a folyópartra már esteledett.
Alig álltunk a fáradságtól, gyors táborverés után hidegen ettük meg a magunkkal hozott sült halat és csináltunk egy tésztalevest a gázfőzőn. Lefeküdtünk aludni.

Alkonyi fények a fárasztó nap után

 Elérkezett az utolsó este a Paradise Valleyban, 10 itt töltött nap után készültünk a keserves visszaútra.  A gondolat, hogy újra végig kell mennünk ezen hosszú, fárasztó úton nem vidított fel. A bőséges vacsora mellett gondoltunk a másnapra is, az egész napos gyaloglás mellett sem időnk, sem alapanyagunk nem lesz a főzéshez. Néhány tésztaleves, fűszerek, talán egy zacskó gyors rizsünk, fél tábla csokink, kis téliszalámink maradt.

Elbúcsúztunk a rénszarvasoktól is.

Elégettünk mindent amit nem akartunk cipelni

Csináltunk egy halászlét reggelire és lesütöttünk egy adag halat másnap estére is. Az ideút tapasztalataiból okulva a visszautat alaposan megterveztük. A másik parton fogunk visszamenni, az könnyebbnek és barátságosabbnak tűnt idefelé. Tervünk szerint az első napot végiggyalogoljuk és estére elérünk a völgy bejáratához. Itt  verünk tábort, bevacsorázunk a hozott sült halból. 
A következő napra kisebb távot terveztünk be. Reggel elindulunk a kis tóhoz és délutánra odaérünk. Ekkorra már nagyon éhesek leszünk és megfogjuk a vacsorára való halat, rengeteg szedést láttunk idefelé jövet. Kiadós pihenés után a harmadik napon ismét sokat gyaloglunk, vissza a Robinson folyóhoz. Így terveztük el az utat, felkészültünk rá fejben tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz. A körülmények azonban felülírták elképzelésünket.

Búcsúzóul pedig egy csodálatos film a Paradise Valleyről 

A várva várt szárazlegyes horgászat nem működött, egy kis mellékágban mozdultak rá egyedül a Daddy longlegs nevű lószúnyog utánzatra.

 50 halra jutott egy ilyen, ezekre horgásztunk...

 Szép narancssárga

Ufo betart

Ez egy profi betartós kép, nem látszódnak a virsli ujjak.

Polárszemüvegben ezt láttuk..

 Nagy csapatok a mellékágban