Indulás visszafelé
2012.02.20. 21:27
Az indulás napján szemerkélő esőre ébredtünk. Összepakoltunk, tábort bontottunk, megettük a halászlét és elindultunk. Idefelé jövet a másik part látszott járhatóbbnak, ezért ezen az oldalon indultunk neki. A párás esős időben hamar kiderült, hogy Zsolt és barna hozott jó döntést amikor gázlóruhában indultak útnak. A cipőm hamar átázott, többször kellett levetkőznöm, hogy átkeljek a különböző vízfolyásokon, mellékágakon. Lepakolni, levetkőzni, visszavenni a gázlócipőt, fel a hátizsákokat, átkelni a vízen. Majd felöltözni, felmálházni és indulni tovább amíg ismét meg nem állít egy újabb vízfolyás. Jópárszor meg kellett csinálnom ezt és nagyon sokat kivett belőlem.
Az út ami a semmibe vezet...
Az utunk első szakasza kényelmes platón vezetett keresztül
Utunk első szakaszában sík, köves platón vezetett át utunk, egész jól haladtunk. Mindenfelé pézsmatulkok, többször álltunk meg figyelni a csatázó hímeket. Messziről rohantak egymásnak leszegett fejjel, borzasztó erejű ütközésük sokáig visszhangzott.
Később egyre gyakrabban kellett felmennünk a hegyoldalba, a mocsaras egyenetlen talaj miatt, majd onnan vissza a folyópartra. Hamar kiderült, hogy ez az oldal sem sétakorzó, a platót elhagyva egyre nehezebb lett a terep.
Az eső hol eleredt, hol megállt, a szél erősen fújt. Barna nagyon elfáradt, de becsülettel haladt, nem panaszkodott. Zsolt is fáradt volt, meg akartak állni mindenáron, tábort verni, aludni. Minden egyes pihenő után lelket kellett beléjük vernem, hajtottam őket pedig én is fáradt voltam. Ha nem jutunk el a völgy kezdetéig a visszaút 4 napos lesz és bizonytalan, hogy lesz-e elegendő élelmünk.
Barna kidőlt a nap végére
Az egyik kanyon kataraktájánál különösen nagyot kellett kerülnünk. A másik oldalon viszonylag jól, kis mászással át tudtuk kelni a szoroson, azt gondoltuk itt is hasonlóképp fog menni. Nekiindultunk és követtük az állat csapákat felfelé. Egyre feljebb és feljebb másztunk a meredek, esőtől csúszós sziklákon, előre nem tudtunk menni, szakadék állta el utunkat. Végül az egész hegyet megmásztuk és mire a túloldalán leereszkedtünk a folyópartra már esteledett.
Alig álltunk a fáradságtól, gyors táborverés után hidegen ettük meg a magunkkal hozott sült halat és csináltunk egy tésztalevest a gázfőzőn. Lefeküdtünk aludni. 
Alkonyi fények a fárasztó nap után
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sarkvideken · http://sarkvideken.blog.hu/ 2012.02.24. 15:39:22
Gratulálok!