Problémát jelentett, hogy a kevés nimfa ami nálam volt, szinte mind súlyozott volt. Az alacsony vízben azonnal leértek és összeszedték az aljzatról a moszatot, nem lehetett velük horgászni.

Az egyik legszebb szajblingom

A nagyobbakat szinte kivétel nélkül elengedtük

A meder sekély és dús vegetációjú volt. A súlyozott nimfák azonnal összeszedték a moszatot.

 Kisebb "pecsenyechar"

Ezüstös nőstény char

A Robinsonon elegendő 23-as tippet már az elején se működött a völgyben, 0,20-al lehetett megfogni csak őket. Pár nap után a halak újra teljesen inaktívvá váltak, 0,18-ig le kellett mennem, hogy kapásig jussak. A küzdelem itt már igazán kétesélyessé vált, mert ezek a tengerben nevelkedett halak borzasztó erőben voltak és nagyon küzdöttek. Hosszú kirohanásaikban bőven lehúztak a backingből, nehezen fáradtak el, a jó legyeimet hamar letépték. A vékony tippet mellett a leader hosszát is növelni kellett, a szokásos 9 láb helyett 12-14 láb hosszúra. A totális dead drift (szabadon sodortatás) kellett nekik csak, ha kicsit megfeszült a zsinór és meghúzta a nimfát, már nem érdekelte őket. Emellett még erősen válogattak is, alig volt valami kedvükre való.

Egyetlen kis doboz nimfa volt nálam, többnyire súlyozottak. Mivel a sekély, növényes vízben azonnal összeszedték a moszatot, nem lehetett őket használni. A nagy halsűrűség miatt sok volt a külső akasztás is, ekkor egy jobb hal kifogására igen kevés volt az esély.
Szóval nem volt egyszerű a szituáció.

Zsolt nagy fárasztása. Ami átlagos körülmények között ritka, itt korlátlanul gyakorolhattuk. Komolyabb halak fárasztása finom szerelékkel.

 Egy hosszú fárasztás eredménye

 Egy átlagos hal fárasztása. Egyszerűen nem lehetett hamarabb kiszedni őket.

A horgászat teljesen máshogy alakult mint amire készültem. A beszámolókat olvasva, képeket látva alapvetően kétféle szituációra számítottam, a streamerezésre és a szárazléggyel történő horgászatra. Rengeteg streamert kötöttem. Az északi tenger táplálékhala a capelin, ezért kötöttem Surf Candy-t, a rózsaszín Clouserek Kanadában működnek ezekből is betáraztam. Vittem lazac legyeket, többféle rákot (Ally’s Shrimp, Francis),felkészültem Gurglerekből, nagy szárazlegyekből, voltak nálam hopperek számítva arra, hogy lesznek szöcskék és sáskák. A rovarvilágról nem találtam információt így csak sötétben tapogatóztam. Volt nálam tegzes (Goddard Caddis, stonefly imitáció, ami működni szokott az európai vizeken. Na ezek közül semmi sem működött. A halak semmire sem mutattak érdeklődést. Ez jelentősen megnehezítette a horgászatot, voltak pillanatok amikor már majdnem feladtam.

Blue Ice Explorer - Ez volt a nyerő

Elképesztően gyönyörű ez a hal.

A testet körülfogó un. rib-et nem drótból csináltam. A fonalat hamar szétrágták a halak.

Egyetlen halat akasztottam ezzel a rák utánzattal. A tengeren ezt eszik, itt nem.

Különféle shrimpek

Amik működtek: 1. sor eleje -Shark  Caddis, 3. sor utolsó előtti kis fekete nimfa, gumilábas nimfa, utolsó két sor Pin fry

Ebből csak a Daddy Longlegs nevű lószúnyog utánzat

Ebből semmi

 Ez volt ez első számú pályánk. Egy sekély platón folyt keresztül a víz, előtte mély pool. A plató közepén kis csatorna, ebbe igyekeztek a halak, előtte csoportosultak. Ha óvatosan rájuk álltunk, szinte bothossznyi távolságra voltak.

Az ufók bezzeg jól fogtak

Popovics Surf Candy. Nagyon szerettem volna vele fogni, de nem kellettek.

Izlandon ezek menők, Grönlandon nem

Pin Fry - halivadék utánzat. Működött

Több problémát kellett megoldanom, az első feladat volt megtalálni a halakat. Egyenletes halsűrűségre számítottam arra, hogy a halak poolokban lesznek, pool és gázló ahogy egy klasszikus folyóban lenni szokott. Nagyon alacsony volt a víz, eső régóta nem esett. Nem számítottam arra sem, hogy a halak összetömörültek egy másfél km hosszú szakaszra, ezen a sekély-zátonyos szakaszon találtunk egyedül chart Rengeteg időt töltöttem új pályák keresésével, 5-8 kilómétereket gyalogoltam naponta, hogy halat találjak, de hiába A jobbnál jobb helyeken egyetlen halat sem láttam, egyet sem dobtam. Néhány fős, vándorló csapatokat láttam, mind ugyanoda igyekeztek. A sekély, zátonyos területen viszont volt 4-5 olyan spot ahol volt hal, méghozzá tömegesen. Egyedül ezeket a halakat lehetett megfogni, a vándorló kis csapatokra felesleges volt horgászni.
Amikor megtaláltam a halakat a következő probléma adódott. Ezek a halak egyáltalán nem táplálkoztak, gyomrukban semmi sem volt. Egyedül a kisebb, fél kg körüli halakban – melyek még nem úsztak ki a tengerre –, volt néhány apró tegzeslárva. Arra viszonylag hamar rájöttem milyen legyek működtek. Volt egy gumilábas nimfám, amivel Tierra del Fuego-ban horgásznak, ezt hamar elvitték. Működött a Pin Fry, a Shark Caddis és egy apró fekete nimfa, de a favorit, mégis egy Blue Ice Explorer nevű, viszonylag nagy, marabu nimfa volt.

Az önfotó nehéz műfaj.

10 napot töltöttünk el a Paradise Valleyban, 5-5 napot két külön táborban és az ott töltött idő alatt egyetlen emberrel sem találkoztunk. Nem keltünk korán. Éjjel meglehetősen hideg volt, fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Amikor végre kisütött a nap, a melegedő sátorból nehéz volt kikecmeregni, 10-11 körül tápászkodtunk fel. A reggeli köd dél körül felszállt, általában kellemes, napsütéses idő volt, erős széllel. Alul 3, felül 5 réteg ruha állandóan rajtam volt, mondjuk több nem is nagyon volt nálam. Estefelé hamar hűlt a levegő, ha bővében voltunk a fának, a tűzrakás volt esti programunk. Ahogy hűlt az idő egyre többször láttunk sarki fényt, ameddig bírtuk kint néztük, majd behúzódtunk a sátorba. Reggelre általában ráfagyott a pára a sátrakra.

Tűzrakás a táborban

Egyik kedvenc meditáló helyem volt

Agancsot bármennyit lehetett gyűjteni

Újabb és újabb halas szakaszokat próbáltam keresni

Ezen az esős reggelen elő kellett venni a gázfőzőt. Egyébként az egy kis gázpalack fele megmaradt.

Mindenünk limitálva volt, az időnek voltunk egyedül bővében. A horgászat mellett, sokat bóklásztam, fotózgattam, nézelődtem. A főzés állandó program volt, a tűzifa gyűjtés, tűzrakás, a több körös főzés majd a levezető tea, 3-4 órát eltöltöttünk vele. Esténként a sátorban amíg tudtam olvastam, akkor fejeztem csak be mikor már nagyon fázott a kezem. Az étkezésünk egyértelműen a halra épült, de egyáltalán nem volt egyhangú. Érdekes, hogy a főzés sokkal jobban bejött mint a sütés, valószínűleg a köret hiánya miatt. Hagyma, fokhagyma, gyömbért, torma és erőspaprika volt nálunk, fűszerekkel és leveskockával nagyon jó leveseket készítettünk. Többféle curryt is csináltam, halból, gombából egyaránt, egy zacskó gyors rizst belekeverve igazán bőséges vacsoránk volt. A gyaloglások alatt amikor nem tudtunk halat fogni tésztalevest ettünk rizzsel és amíg volt pár szelet téliszalámit. Az édes ízekre nagyon vágytunk, a tűz mellett csokiról, süteményekről, palacsintáról álmodoztunk, baklavával, marlenkával fokozva.

 Készül a vacsora

 
Valószínűleg az olaj és a köret hiánya miatt, a sütésről hamar a főzésre nyergeltünk át. A különféle curryket nagyon szerettük.

Újabb curry

Esti program

Barna kötelező olvasmánya így végezte

A Robinson folyónál nem, de a völgyben bőven találtunk tűzifát

 Az édesség utáni vágy a második héten erősödött fel szinte elviselhetetlenül a végére pedig szinte teljesen elmúlt. Amikor visszaértünk Kangerlussuaqba megrohantuk a pizzériát és a boltot és bepótoltunk mindent. Órákig zabáltunk a pizzéria teraszán pizzát, kekszet, édes piskótát, csokit, marcipánt, gumicukrot és sört. Hamar telítődtünk az evő-őrjöngést pedig Zsolt szenvedte meg leginkább. Rosszul lett, heveny hasmenés kapta el.