Jópár kilométert gyaloglok felfelé, egy nagy kanyarívben szélesedik ki a folyó, több ágra szakadva. Itt kezdek el nézelődni, figyelem a vizet egy magas partról. Egy kanyarívben nagyon érdekes szituációt találok. Nagy kiterjedésű zátonyon folyik át a víz, előtte nagy és mély pool. A zátonyon pár centis a víz, kétoldalról összetalálkozik az áramlat, egy kis csatornát képezve. Alig méter széles és 30 centi mély, belefolyik a mély poolba. Hirtelen észreveszem a halakat, összeállva a felszín alatt a beáramló víz előtt. Nagy piros és narancssárga színűek is vannak közöttük! Leosonok a partra és horgászni kezdek rájuk. Hosszút kell dobnom ami nem egyszerű a magas part miatt, nehezen de elérem őket. Próbálkozom streamerekkel, próbálom szárazzal, lazaclegyekkel, rákokkal, egy órát suhogtatok rájuk anélkül, hogy bármiféle érdeklődést látnék. Nem mennek el, sokan vannak, állnak a beáramló víze előtt, de a poolban is úszkálnak. Kezdek tanácstalan lenni, egyáltalán meg lehet ezeket fogni bármivel? Befejezem a meddő próbálkozást, felmegyek és átgázolok a folyón, megpróbálom a zátonyról.

Fárasztás

A PÁLYA

Nagyot kerülve közelítem meg a helyet, odaállok a halak mellé, nem mennek el. Dobálok rájuk, pontosan előttük tudom elúsztatni a legyeket. Rá se basznak semmire. Levágom a 23-as leadert, 20-ast kötök fel. Kicsit kevés ezekben a halaknak, de legalább akasztanék egyet. Kiállok a zátony szélére, előttem a mély pool rengeteg hallal. Egy könnyű, gumilábú, nagyméretű nimfát kötök fel, a csatornába dobva úsztatom be a poolba. Közel horgászom, szinte nincs is legyezőzsinór kint. Végre megüti egy! Megemelem a botot, a hal kirohan, visít a fék. Óvatosan fárasztok a vékony tippet miatt, a hal nagyon jó erőben van.  10 perc múlva már a lábam előtt csapkod, felhúzom a zátonyra és letéve a botot kézzel szedem ki. Egy mohás kőre fektetem ki, pont 60 centivel mérlegel. A fotógépem lemerült, videózom a halat, a kamerával készítek pár fotót. Visszaállok és folytatom a horgászatot. Hamar újabb ütés, a hal hosszú kirohanással letépi a nyerő nimfát. Nézegetem a dobozom a nimfáim súlyozottak, nem tudok velük itt horgászni. Felteszek egy Pin Fry-t, egészen apró kis halivadék utánzat. Erre is hamar kapásom van. Igazi örömpeca veszi kezdetét. A halak továbbra is előttem tömörülnek és végre meg lehet őket fogni. Próbálgatom a legyeket, nem sok működik: Pin Fry, Shark Caddis és egy Blue Ice Explorer nevű, kék színű marabu nimfa. Ezt Zigitől kaptam, a két Grönlandi túráján, ez működött neki a legjobban charra. A halak erősek, én egyre bátrabban fárasztok, jópár legyem elviszik. Óhatatlanul akasztgatom őket kívülről is, ekkor kevés az esélyem, lefelé rohanva nem állnak meg. A kifáradt halakat felhúzom a zátonyra, és két kézzel fogom meg őket. Ennél csúszósabb hallal nem volt még dolgom, nincsen rajtuk fogás. Se a tarkó-, se a faroknyélfogás nem működik, ha alányúlva próbálom kiemelni őket kiugranak a kezemből. A parton is csapkodnak, nehéz őket fotózni, sokáig kell foglalkozni velük amíg el tudnak úszni. 8 halat fogok néhány óra alatt, szinte folyamatosan fárasztok. A legnagyobb pont 70 cm, szép narancssárga hal. Alkonyodik az idő hűlni kezd, visszaindulok a táborba. Útközben többször megállok gyönyörködni a sekély vízben vonuló, kergetőző halakban. Lehet, hogy ívnak? Fáradtan érek vissza este a táborba, nagyon szép halakat fogtam, ha most érne véget a túra akkor is elégedett lennék, bár kellene pár jobb fotó..

Megvan az első! 60cm

Csodálatos, áramvonalas hal

Jöttek egymás után

A legnagyobb, 70 cm

Sajnos a fényképezőgép helyett kamera volt nálam, de a hal szép!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.