A horgászat teljesen máshogy alakult mint amire készültem. A beszámolókat olvasva, képeket látva alapvetően kétféle szituációra számítottam, a streamerezésre és a szárazléggyel történő horgászatra. Rengeteg streamert kötöttem. Az északi tenger táplálékhala a capelin, ezért kötöttem Surf Candy-t, a rózsaszín Clouserek Kanadában működnek ezekből is betáraztam. Vittem lazac legyeket, többféle rákot (Ally’s Shrimp, Francis),felkészültem Gurglerekből, nagy szárazlegyekből, voltak nálam hopperek számítva arra, hogy lesznek szöcskék és sáskák. A rovarvilágról nem találtam információt így csak sötétben tapogatóztam. Volt nálam tegzes (Goddard Caddis, stonefly imitáció, ami működni szokott az európai vizeken. Na ezek közül semmi sem működött. A halak semmire sem mutattak érdeklődést. Ez jelentősen megnehezítette a horgászatot, voltak pillanatok amikor már majdnem feladtam.

Blue Ice Explorer - Ez volt a nyerő

Elképesztően gyönyörű ez a hal.

A testet körülfogó un. rib-et nem drótból csináltam. A fonalat hamar szétrágták a halak.

Egyetlen halat akasztottam ezzel a rák utánzattal. A tengeren ezt eszik, itt nem.

Különféle shrimpek

Amik működtek: 1. sor eleje -Shark  Caddis, 3. sor utolsó előtti kis fekete nimfa, gumilábas nimfa, utolsó két sor Pin fry

Ebből csak a Daddy Longlegs nevű lószúnyog utánzat

Ebből semmi

 Ez volt ez első számú pályánk. Egy sekély platón folyt keresztül a víz, előtte mély pool. A plató közepén kis csatorna, ebbe igyekeztek a halak, előtte csoportosultak. Ha óvatosan rájuk álltunk, szinte bothossznyi távolságra voltak.

Az ufók bezzeg jól fogtak

Popovics Surf Candy. Nagyon szerettem volna vele fogni, de nem kellettek.

Izlandon ezek menők, Grönlandon nem

Pin Fry - halivadék utánzat. Működött

Több problémát kellett megoldanom, az első feladat volt megtalálni a halakat. Egyenletes halsűrűségre számítottam arra, hogy a halak poolokban lesznek, pool és gázló ahogy egy klasszikus folyóban lenni szokott. Nagyon alacsony volt a víz, eső régóta nem esett. Nem számítottam arra sem, hogy a halak összetömörültek egy másfél km hosszú szakaszra, ezen a sekély-zátonyos szakaszon találtunk egyedül chart Rengeteg időt töltöttem új pályák keresésével, 5-8 kilómétereket gyalogoltam naponta, hogy halat találjak, de hiába A jobbnál jobb helyeken egyetlen halat sem láttam, egyet sem dobtam. Néhány fős, vándorló csapatokat láttam, mind ugyanoda igyekeztek. A sekély, zátonyos területen viszont volt 4-5 olyan spot ahol volt hal, méghozzá tömegesen. Egyedül ezeket a halakat lehetett megfogni, a vándorló kis csapatokra felesleges volt horgászni.
Amikor megtaláltam a halakat a következő probléma adódott. Ezek a halak egyáltalán nem táplálkoztak, gyomrukban semmi sem volt. Egyedül a kisebb, fél kg körüli halakban – melyek még nem úsztak ki a tengerre –, volt néhány apró tegzeslárva. Arra viszonylag hamar rájöttem milyen legyek működtek. Volt egy gumilábas nimfám, amivel Tierra del Fuego-ban horgásznak, ezt hamar elvitték. Működött a Pin Fry, a Shark Caddis és egy apró fekete nimfa, de a favorit, mégis egy Blue Ice Explorer nevű, viszonylag nagy, marabu nimfa volt.

Az önfotó nehéz műfaj.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.