A vitaminszükségletünket egy ízletes, lédús, kék színű bogyóféléből merítettük (Vaccinium uliginosum) gyakran rájártunk. A bogyózás időigényes elfoglaltság volt, összeszedni egy bögrényit több mint fél óráig tartott. Annyira finom volt azonban, hogy, mégis órákat töltöttünk vele. Mivel a földön nőtt, fekve, kúszva-mászva bogyóztunk önfeledten.

 Blueberry

Így zajlott egy bogyózás

Fél órai bogyózás után egyben megenni egy bögre bogyót, valóságos eufórát okozott.

Zúzmó a sziklán

A mocsaras részeken tömegesen nőtt ez a zsurló

 Szép

Az egyik leggyakoribb virág a tundrán

A hal mellett a gombát terveztem étkezésünk bázisává. A völgyben töltött idő alatt azonban eső alig esett, a vizek leapadtak és minden kiszáradt. Egy nem különösebben jó ízű, apró termetű pöfeteg volt amit leggyakrabban találtunk a füves részeken. Egyszer szedtünk 3 db csokoládébarna lemezű csiperkét, nagyon jó íze volt. A bokrok közt kóborolva egyik este óriáscsiperkét találtam, ekkor készült kibújni a földből. Egy gombából kijött egy nagy adag, finom leves. Rengeteg egyéb gomba volt amit nem ismertem, piros galambgombák, többféle barnás színű gomba. Sok helyen volt tömegesen egy édestinorúféle (Leccinum scrabrum), nagyon jó ízű gomba. Esős időben ebből tudtunk tételt szedni de hamar romlottak, le kellett szedni a termőréteget. Érdekes, hogy az öregebb példányokban kukacok helyett ugróvillások voltak.

Egy törpefűz tövében találtam ezt a hatalmas óriás csiperkét...

...nagyon megörültem neki...

...isteni gombaleves készült belőle.

Ezt a gombát nem ismertem, rengeteg volt belőle

Galambgomba

Piros galambgombánál alapszabály: amelyik nyersen csípős, ne fogyasszuk!

Galamb

Szintén egy számomra ismeretlen gomba

Rengeteg volt ebből is. Nem sugárzott bizalmat..

Termetes tinorú

Az első gomba amit találtunk, rögtön ahol kitett minket a hajó. Ez a csiperkeféle az utazásunk végére eltűnt.

Fiatal édestínórú. Nagyon finom volt, de sajnos hamar ellepték az ugróvillások

A völgyben, a folyó partján sok helyen volt kisebb, ox járatok szabdalta, törpefűz erdőség, nagyobb tisztásokkal. Ezeken a helyeken bővében voltunk a tüzifának. Egy rószaszín virágú, kajakhoz hasonló levelű növényt (Epilobium latifolium) gyakran eszegettük. Fanyar, friss íze volt, pár levelet érdemes volt a levesbe is belefőzni. Volt még egy lila harangvirágféle, egy sárga, kövön élő virág és néhány apró fehér színű mocsári virág. Soha ennyi féle mohát és zúzmót nem láttam.

Szárazságtűrő, köves talajon élő tundrai növény

Grönland szép lila virágú nemzeti növénye, darázssal.

Ez már zúzmó

Törpefűz levele

Csillagmoha

 Grönland paradicsom az alacsonyabbrendű növények szerelmeseinek

Talán mohaféle

Megkóstoltam, fanyar, de ehető

 Kövek között nőtt ez a kis páfrány

Igénytelen fűféle

Pozsgás lenne?

Páfrányféle

Grönlandi virágcsokor

Rénszarvasból kevesebb volt mint ox, ezek nem engedtek közel. Az oxokkal nem voltak jóban, azok rendszeresen kergették őket. A lehullott agancsuk hevert lépten nyomon, volt, hogy abból csináltunk kerítést a tábor köré. Hozni is akartunk belőle de sajnos kiszedték a csomagból a reptéren. Grönlandon nem háziasítják őket mint a karibukat, ellenben vadásszák és árulják a húsát. Sarki nyulat is sokat láttunk, a sarki róka pedig rendszeresen megjelent a táborunkban. Ott ólálkodott, elvitte a halfejet, csontokat. Színe fekete vagy ezüstszürke és meglepően kis girnyó teste van, aranyos pofával. A végére már olyan közel jött, hogy meg is tudtam volna fogni, de ezt nem akartam megkockáztatni.

Legelő rénszarvas

Rénszarvas ürülék

Valamilyen madár talán?

Rénszarvasagancs kerítés

Aranyos kis sarki róka. Minden este megjelent a távborunkban.

A madárvilágot a hollók képviselték, rengeteg volt belőlük, állandóan károgtak. Foglyot egyszer láttunk a bokrok közt, récék, búvárok, lúdfélék is vonultak. Hüllő, kétéltű úgy tudom nem él Grönlandon. Halból két féle volt, a char és a tüskés pikó. Pikóból rengeteg volt, ha a vízben álltunk, odagyűltek és csipkedték a gázlóruhát. A legkisebb pocsolyában is rengeteg volt belőlük. Nem tudtam, hogy ennyire hidegben érzik jól magukat.

Pikó

Nappali lepkét nem láttam, éjszaka voltak bagolylepkék és nagyobb moly félék. Pókból sokféle volt, szerettek bemenni a sátorba. Bogárból alig, néhány keringő- és apró futóbogarat láttam és egy katicalárvát. Szúnyog szerencsére nem volt, leszámítva egy-egy bágyadt példányt, hideg volt már nekik az idő. Volt viszont két apró légyféle melyek sok kellemetlenséget okoztak. A kisebbik 1,5-2 mm volt mindössze, foltos szárnnyal. Ott zümmögött körülöttünk mindig és érdekes módon hidegben és esőben volt belőle a legtöbb. Szúrása nem fájt, észre sem vettem, hogy megcsípett, általában a kézfejem. Éjjel kezdtek viszketni a csípések, de akkor annyira, hogy nem tudtam aludni. A vakarástól felhólyagosodott a bőr, először nem is kapcsoltam össze a rovarral, azt hittem valami allergia jött ki rajtam. Miután hazaértem még napokig vakartam a kezem, alig akart elmúlni.

Kóstolgatnak a kis legyek

A kóstolgatás után

A virágokon voltak méh és darázs félék, a csontokon, dögökön nem voltak bogarak, csak légylárvák és bábok. A vízben apró kérészlárvákat találtam, ez volt a kisebb halak gyomrában is. A nagyobbak amik a tengerből jöttek fel, egyáltalán nem táplálkoztak, a gyomruk üres volt. 

Úgy éltünk a völgyben mintha a Serengetiben táboroztunk volna. Az állatok teljesen háborítatlanul éltek itt – mindenféle emberi behatástól mentesen –, nem is nagyon féltek. A pézsmatulkok, vagy ahogy röviden hívtuk őket az oxok, állandó társaink lettek. Reggelente bejöttek a szigetre ahol laktunk, a sátorból hallgattuk röfögésüket. Volt, hogy a fűcsomót húzták ki a fejünk alól a sátor másik oldalán. Egy másik táborhelyünkön, ahová a kis szigetről költöztünk rénszarvasagancsokból készítettünk kerítést, ez valamennyire távol tartotta őket. Legelésztek a folyóparton, hűsöltek a vízben és egész nap legeltek. A bokros területeken többször pár méterről riasztottuk fel őket. A törpefűz erdőt járatokkal szabdalták fel, letördelték a vastagabb ágakat is. Láthatólag nagyon jól érezték magukat itt, a malacszerű kicsinyek különösen kíváncsiak voltak. A földön mindenfelé hevert a trágyájuk, nagyon jól égett, sokszor tüzeltünk vele. A vedlési időszak közepén voltunk, a bokrokról, kövekről lógott levedlett aljszőrzetük. A finom, áttetsző, nagyon meleg szőrzet, kiváló dubbing alapanyag. Szedtem belőle egy zacskónyit, éjjel amikor fázott a lábam nagyon jól jött. A tulkok nem voltak különösen ijedősek. Ha az utunkba kerültek, ordítozással, tapsolással, hangdudával próbáltuk őket elzavarni, általában sikertelenül. Ilyenkor nekünk kellett kikerülni őket. Végére mi is megszoktuk őket, nem féltünk tőlük, sokszor egész közel voltunk egymáshoz. Ez nem mindig tetszett nekik, ezt horkantással, toppantással jelezték. Gombaszedés közben előfordult, hogy nem tudtam a pöfetegek közelébe kerülni mert az oxox nem engedtek oda. Az egyik bika rám is mozdult. Konkrét támadás szerencsére nem történt, inkább mi poénkodtunk velük. Volt, hogy 70 db-ot számoltam meg látótávolságra.

Pézsmatulok bika kíváncsian közeledve

 Hatalmas a feje, elöl van a súlypontja

Állítólag 500 tulok él a völgyben

Menekülő tulkok

Lépten nyomon koponyák

Egy marék levedlett szőr, a legdrágább gyapjú készül belőle

Excluzív, drága dubbing alapanyag

Tetem

Túl nehéz, mégsem visszük haza

Hogy mióta hever itt, nem tudtuk. A hideg és az állandó szél mumifikálta a tetemet

A szarvak végét általában levágják, dísztárgyakat készítenek belőle. Ez itt még teljesen ép.