Úgy éltünk a völgyben mintha a Serengetiben táboroztunk volna. Az állatok teljesen háborítatlanul éltek itt – mindenféle emberi behatástól mentesen –, nem is nagyon féltek. A pézsmatulkok, vagy ahogy röviden hívtuk őket az oxok, állandó társaink lettek. Reggelente bejöttek a szigetre ahol laktunk, a sátorból hallgattuk röfögésüket. Volt, hogy a fűcsomót húzták ki a fejünk alól a sátor másik oldalán. Egy másik táborhelyünkön, ahová a kis szigetről költöztünk rénszarvasagancsokból készítettünk kerítést, ez valamennyire távol tartotta őket. Legelésztek a folyóparton, hűsöltek a vízben és egész nap legeltek. A bokros területeken többször pár méterről riasztottuk fel őket. A törpefűz erdőt járatokkal szabdalták fel, letördelték a vastagabb ágakat is. Láthatólag nagyon jól érezték magukat itt, a malacszerű kicsinyek különösen kíváncsiak voltak. A földön mindenfelé hevert a trágyájuk, nagyon jól égett, sokszor tüzeltünk vele. A vedlési időszak közepén voltunk, a bokrokról, kövekről lógott levedlett aljszőrzetük. A finom, áttetsző, nagyon meleg szőrzet, kiváló dubbing alapanyag. Szedtem belőle egy zacskónyit, éjjel amikor fázott a lábam nagyon jól jött. A tulkok nem voltak különösen ijedősek. Ha az utunkba kerültek, ordítozással, tapsolással, hangdudával próbáltuk őket elzavarni, általában sikertelenül. Ilyenkor nekünk kellett kikerülni őket. Végére mi is megszoktuk őket, nem féltünk tőlük, sokszor egész közel voltunk egymáshoz. Ez nem mindig tetszett nekik, ezt horkantással, toppantással jelezték. Gombaszedés közben előfordult, hogy nem tudtam a pöfetegek közelébe kerülni mert az oxox nem engedtek oda. Az egyik bika rám is mozdult. Konkrét támadás szerencsére nem történt, inkább mi poénkodtunk velük. Volt, hogy 70 db-ot számoltam meg látótávolságra.

Pézsmatulok bika kíváncsian közeledve

 Hatalmas a feje, elöl van a súlypontja

Állítólag 500 tulok él a völgyben

Menekülő tulkok

Lépten nyomon koponyák

Egy marék levedlett szőr, a legdrágább gyapjú készül belőle

Excluzív, drága dubbing alapanyag

Tetem

Túl nehéz, mégsem visszük haza

Hogy mióta hever itt, nem tudtuk. A hideg és az állandó szél mumifikálta a tetemet

A szarvak végét általában levágják, dísztárgyakat készítenek belőle. Ez itt még teljesen ép.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.