10 napot töltöttünk el a Paradise Valleyban, 5-5 napot két külön táborban és az ott töltött idő alatt egyetlen emberrel sem találkoztunk. Nem keltünk korán. Éjjel meglehetősen hideg volt, fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Amikor végre kisütött a nap, a melegedő sátorból nehéz volt kikecmeregni, 10-11 körül tápászkodtunk fel. A reggeli köd dél körül felszállt, általában kellemes, napsütéses idő volt, erős széllel. Alul 3, felül 5 réteg ruha állandóan rajtam volt, mondjuk több nem is nagyon volt nálam. Estefelé hamar hűlt a levegő, ha bővében voltunk a fának, a tűzrakás volt esti programunk. Ahogy hűlt az idő egyre többször láttunk sarki fényt, ameddig bírtuk kint néztük, majd behúzódtunk a sátorba. Reggelre általában ráfagyott a pára a sátrakra.

Tűzrakás a táborban

Egyik kedvenc meditáló helyem volt

Agancsot bármennyit lehetett gyűjteni

Újabb és újabb halas szakaszokat próbáltam keresni

Ezen az esős reggelen elő kellett venni a gázfőzőt. Egyébként az egy kis gázpalack fele megmaradt.

Mindenünk limitálva volt, az időnek voltunk egyedül bővében. A horgászat mellett, sokat bóklásztam, fotózgattam, nézelődtem. A főzés állandó program volt, a tűzifa gyűjtés, tűzrakás, a több körös főzés majd a levezető tea, 3-4 órát eltöltöttünk vele. Esténként a sátorban amíg tudtam olvastam, akkor fejeztem csak be mikor már nagyon fázott a kezem. Az étkezésünk egyértelműen a halra épült, de egyáltalán nem volt egyhangú. Érdekes, hogy a főzés sokkal jobban bejött mint a sütés, valószínűleg a köret hiánya miatt. Hagyma, fokhagyma, gyömbért, torma és erőspaprika volt nálunk, fűszerekkel és leveskockával nagyon jó leveseket készítettünk. Többféle curryt is csináltam, halból, gombából egyaránt, egy zacskó gyors rizst belekeverve igazán bőséges vacsoránk volt. A gyaloglások alatt amikor nem tudtunk halat fogni tésztalevest ettünk rizzsel és amíg volt pár szelet téliszalámit. Az édes ízekre nagyon vágytunk, a tűz mellett csokiról, süteményekről, palacsintáról álmodoztunk, baklavával, marlenkával fokozva.

 Készül a vacsora

 
Valószínűleg az olaj és a köret hiánya miatt, a sütésről hamar a főzésre nyergeltünk át. A különféle curryket nagyon szerettük.

Újabb curry

Esti program

Barna kötelező olvasmánya így végezte

A Robinson folyónál nem, de a völgyben bőven találtunk tűzifát

 Az édesség utáni vágy a második héten erősödött fel szinte elviselhetetlenül a végére pedig szinte teljesen elmúlt. Amikor visszaértünk Kangerlussuaqba megrohantuk a pizzériát és a boltot és bepótoltunk mindent. Órákig zabáltunk a pizzéria teraszán pizzát, kekszet, édes piskótát, csokit, marcipánt, gumicukrot és sört. Hamar telítődtünk az evő-őrjöngést pedig Zsolt szenvedte meg leginkább. Rosszul lett, heveny hasmenés kapta el.   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.