Az ár-apály zóna veszélyei

2012.03.09. 21:50

Az utolsó két nap következett, elhatároztuk, hogy leköltözünk a torkolathoz és itt várjuk be a hajót. Összepakoltunk és 2 óra vizenyős mocsárban történő gyaloglás leértünk a folyó legalsó szakaszára. Útközben egyetlen embert sem láttunk, kiürült a folyó teljesen. A tengertől 500 m-re felfelé próbáltunk táborhelyet keresni. Bokros volt a terep, nagy vizes pocsolyákkal, köves, egyenetlen talajjal. A száraz ágakat szinte teljesen eltakarították a néhány hete még itt tanyázó horgászok, sajnos sok szemetet is maguk után hagytak. A folyótól 100 méterre találtunk egy sík füves részt, itt vertük fel a sátrakat a hideg, szemerkélő esőben. A délutánt, a tűzifa keresgélésével gyűjtöttünk, összeszedtünk mindent, amit lehetett a környékről, talán két kisebb tűzre elég lesz. Próbáltunk halat fogni de nem sikerült. Sóderes mederben rohant a víz, halnak nyomát sem találtuk.

Vizenyős mocsár a folyó alsó szakaszán.

 Több órás keresgélés eredménye, két gyors főzésre talán elég lesz...

 

Ilyenek voltak a környéken...

...és persze koponyák...

... plusz egy mumifikálódott ox dög.

Minket is megviselt Grönland.

De mennék már haza!

Este megettük az utolsó tésztalevesünket rizzsel és nem volt tele a hasunk mikor lepihentünk. Tüzelni nem tudtunk. takarékoskodni kellett a fával. Holnap fognunk kell valamit mindenképp, meg kell találni a halat. Sokáig olvastam, nem voltam álmos egyáltalán, nehezen aludtam el. Hajnali 1 órakor rossz érzéssel ébredtem fel, kimentem körülnézni. Párás, ködös éjszaka volt kísérteties fény derengett, magasabb lett a víz. Készítettem pár fotót majd tettem még egy kört a sátor körül, furcsa érzésem volt. A folyóban lévő sziklák már víz alá kerültek.  Lebotorkáltam a partra, sokkal közelebb volt. A fejlámpán gyenge fényénél láttam, hogy nagyon jön a víz, percenként egy méter tűnt el a szárazföldből. Ha ez nem áll meg negyed óra múlva elér a sátrakig.

Nagyon nehéz volt felverni Zsoltékat, - Ébresztő, költöznünk kell! Amikor rohamtempóban pakolni kezdtem látták, hogy ennek fele sem tréfa, a víz már szinte a sátraknál volt. Gyorsan felköltöztettem a sátrat egy kisebb dombra, majd elkezdtem felhordani a cuccokat, felpakoltam a tűzifát is egy nylonzacskóra. Segítettem Zsoltéknak akik nagyon szétpakoltak. Ekkor már láttam, hogy egészen fel kell mennünk, a víz nagyon jött ránk. Újra kipakoltam a sátrat, felvittem a bokrok közé ahol már meredeken emelkedett fel a part, biztonságban voltunk. Amire újra elrendezkedtünk a folyó eltűnt, a tenger borított el mindent. Legalább 3 métert emelkedett a  vízszint, a táborhely, a kis domb ahová felhurcolkodtam, minden víz alá került. Kimerülten feküdtünk le hajnali 4 körül.

Este 10 óra Grönlandon

Baljós fények

 


 

 

 

 

 

 


Szerző: Bp

2 komment

Címkék: robinson

Újra a Robinson folyónál

2012.03.04. 22:07

A pihenés és semmittevés két napja következett. Eső már nem esett, hideg, borús, szeles lett az időjárás. A vízesés fölé magasodó hegyoldalon sok édestinorút találtam, de sajnos sok volt az elöregedett, hemzsegtek benne az ugróvillások. A sok eső a fiatalabbaknak sem tett jót, a szivacsos termőréteget le kellett vágni róluk, így kevés ehető maradt rajtuk. Volt azonban bőségesen, gombapaprikást és levest főztem belőlük.

 Újra a vízesés alatti pool-nál vertünk tábort

Ezen a helyen rengeteg volt a hal az utunk elején. Most lényegesen kevesebb.

Elöregedett tinorú

Rengeteg volt belőle szerencsére

Tökéletes példány - ezt még nem támadták meg az ugróvillások

 Az utolsó napokban végigfotóztam a jellemző növényeket

A terepen töltött idő alatt gyorsan változott a természet körülöttünk. A nyár őszbe fordult, a zöld törpefüzek megsárgultak, a bokrok zöldből vörösbe váltottak. 9 óra után sötétedni kezdett, nyomasztó, koromsötét éjszakák borultak ránk. Nagyon mentünk volna már haza.

A halak is megfogyatkoztak. A vízesés alatti poolban rengeteg char volt amikor idefelé, most nehezen tudtunk fogni. Nem voltak már itt a nagyok, kisebb nőstények jöttek, de azok is gyéren. Lejjebb az őrjöngő sodrás szélvizeiben ahol nimfáztam akkor, most nem tudtam fogni. A charok nagy része visszament a tengerbe. Horgászok sem voltak, üres volt az egész folyó.

Nem hiányzott a horgászat, kihorgásztuk magunkat a völgyben. Gombászgattam, növények, mohák és zúzmók organikus mintáiban gyönyörködtem, fotóztam, meditáltam és sokat olvastam. Bőven voltunk a fának, esténként nagy tüzet raktunk. A hidegre fordult időben nagyon elszemtelenedtek, felélénkültek a kis legyek. Csak a kézfejem volt szabad így azt támadták folyamatosan, éjjelente hólyagosra vakartam a kézfejem, úgy viszketett.


 A tesztelés kedvéért pergetőbotot ragadtam

 A char is eszi a glavinjarat

Konyha és étkező

 A tűzifa sajnos elfogyott a környékről, maradtak az elszáradt bokor ágak

 Itt is barátkozott velünk egy sarki róka
 

 Száradás

A tundra barátságtalan arca

2012.02.26. 21:24

Ebben a bejegyzésben nem lesznek képek. A következő két nap az elemekkel való dacolásról szólt, eszembe sem jutott elővenni se a fotógépet, se a videót.

Másnap reggel zuhogó esőre ébredtünk. Esőben bontottunk tábort, bármennyire is siettünk a pakolással mindenünk vizes lett. Gyorsan megettük a téliszalámi minimális maradékát, mindenkinek jó ha egy centis darab jutott. No nem baj, délután bőséges halvacsorát tartunk, gondoltuk.  Erre a napra kisebb utat terveztünk, ki a völgyből egy hegyvonulaton keresztül, egészen a tóig.  10 óra körül indultunk. Átgázoltunk a folyón, át a hegyvonulat nyergén, le a másik oldalon, fél 5 körül érkeztünk meg a kis tóhoz.

Egész nap esett, kitartóan, intenzíven, gázlóruhában meneteltünk. Mindenünk nyirkos és ázott volt. A szakadó esőben nem lélegzett sem a ruha, sem a nadrág, az izzadság átnedvesítette aláöltözeteinket.  A gázlókabátba belenyomta a vizet a hátizsák pántja, az amúgy is nedves sátor és hálózsák még jobban elázott a zuhogó esőben történő táborverés során. Emellett igen hideg is volt és fújt a szél.  Barna azonnal bevonult a sátorba, mi egy szikla alatt próbáltunk tüzet gyújtani, hogy kicsit átmelegítsük magunkat. A tó mellett nem voltak fák de még bokrok sem. Átázott gyökérdarabokat gyűjtöttünk és egy szikla tövében raktuk meg a tüzet, ami csak nem akart meggyulladni. Bevetettük a gázpalackot, fújtuk a tüzet a gyökérdarabokra, hiába. Beletörődtünk, hogy tüzünk nem lesz.

Nekiálltunk horgászni a kitartóan zuhogó esőben, hiszen a terveink szerint ma be kell vacsoráznunk az itt fogott halból.  Mivel nagyon hideg volt felvettem az utolsó száraz ruhám, a soft shell kabátom. Hamar átázott az is. Két óra hiábavaló próbálkozás után fel kellett adnunk, sem léggyel, sem körforgóval nem tudunk halat fogni az ítéletidőben.

Elővettük a gázfőzőt és egy rizses tésztalevessel próbáltuk csillapítani mardosó éhségünket. Este 6 körül bevonultunk a sátorba. Teljesen átáztam, az utolsó rétegig nyirkos voltam. A hálózsákom átázott a pakolásnál, a sátor is vizes volt belül, a törülközővel próbáltam felszívni a vizet. Az eső tovább zuhogott és igen hideg volt, nehéz éjszakára készültem. Nagyon korán volt még ezért olvasni kezdtem, hogy teljen az idő. Mit fogok csinálni reggelig, töprengtem. Ha nem javul az idő be kell mennünk a vadászsátorba, ami mellett útközben haladtunk el, itt talán tudunk tüzet rakni és megszárítkozhatunk. Hogy az inuitok mit fognak ehhez szólni nem tudtam, csak azt, hogy még egy ilyen napot nem bírok ki.

Az idő lassan telt, nem voltam túl álmos. Éjfélig több mint 100 oldalt olvastam el, a hidegtől nem tudtam aludni. Embriópózban kucorogtam a hálózsákban, de hiába próbáltam bemelegíteni. A lábam nagyon fázott ezért a gyűjtött  ox szőrbe csomagoltam be, a puha szőr kissé bemelegítette. Aznap éjjel szinte semmit sem aludtam, később kiderült Zsolt sem.

A borzasztó éjszaka után hajnalban irtózatos szélvihar tört ránk. A sátort teljesen rámtolta szél, Zsolt sátrának cövekeit már tépte is ki. Azonnal mennünk kell, szétszedi a sátrakat a szél! Átordítottam Zsoltnak de már ébren voltak ők is. Pakolni kezdtünk, fejlámpával az üvöltő szélben. Összeszedtük a szétfújt cuccainkat, gázfőzőn csináltunk egy-egy Knor bögrés levest. A 10 órára tervezett indulás helyett, pirkadatkor, 6 órakor már úton voltunk, elgyötörten. Az eső legalább elállt.

Innenttől kezdve már könnyen ment minden. Intenzíven gyalogoltunk, rendszeresen tartva rövid pihenőket, ami alatt le sem vettük a hátizsákokat. Az erős szél hamar kiszárított minket, jól haladtunk.

Mielőtt elértük a Robinson folyót, nyomokat és cigarettacsikkeket találtam a csapákon ahol haladtunk. Emberek jártak előttünk, nem is régen. Vajon kik lehetnek? A vadásztáborhoz közeledve, népes csapatot pillantottunk meg már messziről. Inuit vadászok voltak, épp a zsákmányolt rénszarvast és tulkot dolgozták fel, a húsdarabokat szárítóhálókra helyezték fel. Az útikönyvek szerint barátságos emberek az inuitok, barátkozásra készültünk, gondoltam csinálok néhány jó fotót, esetleg megkínálnak minket vadhússal. De a találkozás elég nyomasztó volt.  Hangos köszönésünkre szinte nem is reagáltak, barátságtalanok voltak, láthatólag nem örültek nekünk. 10-15-en lehettek, köztük asszonyok is. Elnyűtt pulóverek és hi-tech ruházat alkotta öltözéküket. A csapa a táboron át vezetett, átlépkedve a cuccaikon megállás nélkül haladtunk tovább, pihenni sem álltunk meg amíg ki nem kerültünk látómezejükből. 

Végül elértük a Robinson felső folyását. Megláttuk a tengert, az út lejteni kezdett, megkönnyebbülten gyalogoltunk közeli célunkhoz. Kora délután érkeztünk meg táborunkhoz a vízesés alá. Ragyogóan sütött a nap, sátrat vertünk és mindent kipakoltunk szárítani. Körforgóval hamar fogtunk halat, végre jóllaktunk és kezdtük szebb színben látni a világot.

Szerző: Bp

1 komment

Címkék: gyaloglás

süti beállítások módosítása