Konklúzió

2012.04.02. 21:59

Néhány összefoglaló gondolat a végére, záróposztként.

Az utazás a lehető legjobban sikerült, minden nehézségével együtt. Viszonylag jó időnk volt végig, de a kellemes sarki nyár mellett megtapasztaltuk a tundra viszontagságokat is. Szúnyogoknak már hideg volt, a kis legyeket el lehetett viselni.

Horgászat szempontjából is jól időzítettünk. Leveleztem egy dán horgásszal akik előttünk mentek végig a völgyön, artic chart akartak filmezni. Júliusban viszont csak rezidens charokat találtak, a vonuló halak még nem értek fel az ívóhelyekre. Keveset fogtak és kicsiket. A 6-os bot bőven elég char-ra, az 5-ös kevés lett volna, a 8-as indokolatlanul sok. Ha legközelebb mennék súlyozatlan nimfákból és kék színű nedves legyekből vinnék egy doboznyit.

A felszerelés is jól vizsgázott, nem változtatnék se ruházaton, se a hálózsákon, se a sátoron. A magnéziumos tűzgyújtót viszont nem tudtuk használni. Jópofa dolog, nagyon látványos is de terepre nem való. Helyette viszont kellenek komolyabb öngyújtók. Ezekből csak egyszerűbbek voltak nálunk, nehéz helyzetbe kerültünk volna ha tönkremennek. Szivacs és mosogatószer nem kell, egy marék mohával és homokkal minden elmosható.

Az étkezéssel sem voltak problémák. Vágytunk ugyan a megszokott ízekre, de a hal bázisú étrend tápanyag szempontjából kielégítő volt, minden szükséges vitamint tartalmazott. Fűszerekből talán kevesebb is elég lett volna, koncentrált ízfokozókból, leveskockákból viszont többet viszünk legközelebb. A sütés helyett inkább a főzés játszott, hetente 1 dl olajjal vígan ellettünk volna. A tea nagyon jól esett, legközelebb a filteres helyett szálasat vinnék és egy teaszűrőt.

Az utazás alatt 6 kg-ot fogytam, szinte minden felesleg lefogyott rólam. Itthon viszont pár nap alatt visszaszedtem, hetekig tartott az evő őrjöngésem, nem tudtam betelni a finom ételekkel.  A szervezetünk szinte teljesen hasznosította a táplálékot, minimális székletem volt, 3-4 naponta. Érdekes adalék, hogy a körmöm növekedésével a tövében lévő fehér, félhold alakú sáv elindult és lenőtt a körmömmel együtt. Valószínűleg a szokottól eltérő tápanyagbevitel okozhatta ezt a jelenséget.

Artic char-ra szeretnék még horgászni, kitűnő erős sporthal, a más körülmények között biztos jóval aktívabbak lennének. A Paradise Valley-re valódi földi paradicsomként emlékezem vissza, nem telik el nap, hogy ne gondolnék rá.

Ezzel a gronlandfishing blog véget ért, útitervből viszont számtalan maradt.

 

Artic charra még biztosan fogok horgászni

Nehezebb volt mint gondoltuk

Paradise Valley mint meditációs objektum - Ezt a képet sosem felejtem el

A felszerelésben nem volt gyenge pont

Nagyon jókat ettünk

Csoda

A pézsmatulok magától nem bánt de azért ne hergeljük!

Alapvető gombaismeret nélkül kevésbé lett volna változatos az étkezésünk

Csodaszép képek, jó hangulat de kevés hal. Jó volt az időzítés

Legalább 100 km-t gyalogoltunk a 3 hét alatt

Szerző: Bp

Szólj hozzá!

Címkék: gomba paradise valley char

Ottfelejtve a világ végén

2012.03.26. 21:54

Eljött az indulás napja, 10 órára vártuk Jant. Amikor 8 körül felkeltem Zsolték már bőszen pakoltak én is hamar összeraktam mindent, indulásra készen álltunk. A torkolatot jól beláttuk, azonnal észleltük volna ha közeledik a hajó, ücsörögtünk a cuccok mellett. Telt múlt az idő, eluntam a várakozást sétálgatni kezdtem a folyó mentén. Megnéztem újra az ezerszer látott növényeket, néztem a vizet, megpróbáltam memorizálni mindent. Jócskán elment az idő már amire visszaértem, 11 körül járt, Jan sehol. Zsolt kezdett befeszülni, próbáltuk elpoénkodni a dolgot, hogy nem véletlenül kérték előre a pénzt a visszaútra is. Fél 12 körül Zsolt elővette a műholdas telefont, hogy betelefonáljon a túraszervezőnek akivel a kapcsolatot tartottuk. Most volt igazán szükségünk az Iridiumra egyedül az út során és szerencsére jól működött annak ellenére, hogy az eső miatt többször beázott.  Amikor Zsolt elérte a kontakt embert, sűrű elnézések közepette ígért azonnali intézkedést, kiderült, hogy egyszerűen elfeledkeztek rólunk. Nem voltunk túl vidámak, innen hosszú lett volna begyalogolni Kangerlussuaq-ba. Na de végre megjött Jan, beszálltunk a hajóba és elindultunk a civilizációba. Útközben megálltunk egy kihalt partszakaszon ahol Jan eszkimó sírokat mutatott. A fagyott föld miatt egyszerűen oldják meg a temetkezést, a kőlapok között koponyák és csontok hevertek.  

 

Temetkezés inuit módra

Megyünk

Visszafelé a hajón

Jan, nem volt szép tőled, hogy elfeledkeztél rólunk!

Visszaérve Kangerlussuaq-ba megrohantuk a pizzériát. Berendeltünk egy-egy pizzát, Zsolt mindjárt kettőt. Majd a közértben bevásároltunk be és a pizzéria teraszán kezdetét vett az evő őrjöngés. A pizza mellett, csoki, gumicukor, marcipán rúd, keksz, alma, joghurt és pár sör is elfogyott, aminek Zsolt részéről heveny rosszullét lett az eredménye. Órákra eltűnt a reptéri mosdóba és falfehéren, zombiként támolygott vissza. Mindent kiadott magából. Hiába kívántam borzasztóan az édes ízeket szinte végig, nagyon hamar telítődtem a sok mű kajával,

Esteledett, hűlni kezdett a levegő. Mivel a repülő másnap délben indult még egy éjszakát el kellett töltenünk valahol. A méregdrága konténerhotelhez nem volt kedvünk, én a sátorozást preferáltam de Zsolt nagyon ramaty állapotban volt, nem vállalta. A reptéri váróban töltötték az éjszakát, én pedig a Watson partján vertem fel a sátram, az utolsó éjszakára. Párszáz méterre a műúttól már csodálatos természeti környezetben lehettem, jöttek mentek a sarki nyulak a sátor körül. Nagyon jót aludtam.

Másnap a reptéren találkoztunk újra. A rénszarvas agancsokat egy dróttal kötöztem fel a hátizsákra, de sajnos nem engedték feladni. Próbálkoztunk még a szállíttatással, de végül le kellett mondani róluk, hiába cipeltük magunkkal végig.

Kangerlussuaq színes házai


Az utolsó panoráma

Búcsú a szarvaktól

 -6 kg


Szerző: Bp

Szólj hozzá!

Furcsa zsákmány

2012.03.19. 21:27

Másnap délelőtt megviselten tápászkodtunk fel. A víz már apadni kezdett, de még magas volt, elborította az egész torkolatot. Zsolt éhes volt ezért pergetőbotot ragadott, egy darabig dobált a sátor környékén majd lement egészen a tengerhez. Én kevés esélyt láttam a halfogásra, nem volt kedvem kínlódni, ha Zsolt sem fogott körforgóval, léggyel sem fogok tudni. Egy darabig olvastam, majd elmentem körülnézni. Sétálgattam, lézengtem már nem volt semmihez sem kedvem 

Ez a kép fogadott, a folyó eltűnt a torkolat sós vizű öböllé vált.

Vajon ki állíthatta ezt a keresztet?

Zúzmófotózással múlattam az időt

Kővirág

A tenger hamar visszatért és előtűnt a folyó. Sok kis char került szárazra és pusztult el.

Újra apály

Felfelé haladva a rohanó folyón, a torkolat közelében nem nagyon találtam horgászatra alkalmas helyet. Már jócskán eltávolodtam a tábortól amikor egy éles kanyar után csendesebb részt találtam. A part itt szabdalt volt, néhány nagyobb kő mögött megtört a víz. Ahogy nézelődtem a parton láttam néhány halat is, kisebb rezidens charokat amik nem mentek még ki a tengerbe. Visszagyalogoltam a táborba, összeraktam a legyezőbotot majd újra felmentem a kiszemelt részhez. Súlyozott nimfákkal próbálkoztam és viszonylag hamar megfogtam egy kisebb, 30 cm körüli chart, ideális tepsi méret. Egy kőre tettem ki és közben sűrűn tekingettem hátrafelé nehogy elvigye a róka. Fogtam még kettőt de többet már nem tudtam, nem maradunk éhen. Visszamentem a táborba, már késő délutánra járt, aznap semmit sem ettünk még. Zsolt is visszatért a torkolatból, büszkén mutatta zsákmányát, egy szép, másfél kiló körüli grönlandi tőkehalat.  A sekély vízben vadászgatott, ott fogta meg, természetesen körforgóval. Megraktuk a tüzet, csináltam egy levest amibe belefőztem minden megmaradt élelmünket, egy hagymát, rizst és némi fűszert. Ezután megsütöttük a lefilézett tőkehalat majd megtetéztük egészben sütött növendék szajblinggal. Isteni vacsoránk volt, eltüzeltük a maradék fát és lefeküdtünk aludni. Holnap hazamegyünk végre!

Igazán friss grönlandi tőkehal

Elsőrangú vacsora készült belőle

 Aránytalanul nagy szem